Jorviki ősló

A rég letűnt időkben, még mielőtt az emberek megérkeztek volna Jorvikra, egy vad és ősi ló uralta a földeket. Élvezte a zabolázatlan vadont, a túlcsorduló pandóriai energia éltette. Ezt a lovat ma jorviki őslóként ismerjük.

A többi szabadon száguldó vadlótól eltérően ezt a fajtát soha nem háziasították és tenyésztették emberek. A vadon teremtménye, éberen figyel a veszélyre, és készen áll csordája védelmére a fenyegetésekkel szemben.

Annak ellenére, hogy növényevő, a jorviki ősló egy valódi alfa a vadonban. Az erein végigszáguldozó pandóriai energia miatt az erdő többi állata tisztelettel fordul felé. Az ősi druidák feljegyzései szerint nincs olyan élőlény vagy ember Jorvikon, amely olyan bátor lenne, mint a jorviki ősló.

A jorviki ősló társaságban a szokásostól módon viselkedik. Jó megfigyelőképességű teremtményként nagyon is odafigyel egy személy aurájára. Ha elég szerencsés vagy, és egy jorviki őslóval köteléket alakítasz ki, felfedezed majd, hogy társasági lény, aki akkor nyílik ki igazán, ha sok fajtájú és méretű barát veszi körül.

A jorviki ősló szokatlanul vastag szőre megvédi az időjárás viszontagságaitól. Fülpamacsai nem csupán imádnivalók, de segítenek a jorviki őslónak messzire hallani, mivel felerősítik az erdő apró hangjait.

Habár a jorviki ősló leginkább olyan természetes színekben jelenik meg, mint az almásszürke palomino, az acélderes és a pej, ritkán világító kék vagy tüzes narancsszínű sörénnyel büszkélkedhet. Ezek a természetellenes színek az életterületükön található megemelkedett varázslatos energiának köszönhetőek.

Különleges mozdulat: lefekvés és felkelés.

Különleges jármód: mezair.